Aktuális aukció

50x70 cm, olaj, vászon, kartonon
jel. j. l. Dinnyés F.

50x60 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Bozsó J.

60x78,5 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Chiovini

39x49,5 cm, olaj, vászon falemezen
jel. b. l. Cs. Joachim F.

58x78 cm, olaj, farost
jel. b. l. Ny. Gulyás
Ho. a művész saját kezű feljegyzésével.

42x58 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Holba
Ho. a művész saját kezű feljegyzésével.

62x112 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Pataky L.

70x85 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Benyovszky

20x30 cm, olaj, karton
jel. j. l. MCP

16x24 cm, olaj, fa
jel. j. l. MCP.

60,5x45 cm, olaj, vászon, kartonon
jel. j. l. Halász-Hradil

70x78 cm, olaj, vászon
jel. b. l. Csók I.

Kiállítva:

- M. I. É. N. K. III. kiállítása. Budapest, Nemzeti Szalon, 1910. január-február, kat.: 94.

- Az 1927. évi magyar táj- és életképkiállítás. Budapest, Műcsarnok, 1927. január-február, kat.: 124.

- Csók István jubiláris kiállítása. Budapest, Ernst Múzeum, 1935. január, kat.: 22.

- A nő a művészetben. Budapest, Műcsarnok, 1936. okt.-nov., kat.: 261.


Csók István számára az első, olyannyira áhított hivatalos elismeréseket népéletképei hozzák meg. Pályája indulásakor, 1889-ben a párizsi Szalon zsűrije dicséretben részesíti Krumplitisztítók című művét, majd két évvel később a Szénagyűjtés és az Úrvacsora arat osztatlan elismerést. A plein air festészet újszerű látásmódját alkalmazó művek témái még az otthoni, dunántúli környezetéhez kapcsolódnak. A „kereső”, Rózsa Miklós szavaival „evolucionista” alkotó a századforduló éveiben lázasan törekszik saját hangjának megtalálására. A müncheni „finom realizmus” aprólékos, túlfinomult természethűségét, tüntetően szenvedélymentes ábrázolásmódját előbb szimbolista kísérleteivel igyekszik meghaladni. Párizsban fogant frivol egyházi és történeti vásznai, a bizarr erotikus látomások azonban nem festői kifejezőeszközeikben, hanem témavilágukban nyújtanak újdonságot. Csók az itthon töltött nyarak időszakában fölfedezi a sárközi, öcsényi paraszti világot, a dél-dunántúli táj formákat tiszta színfoltokká oldó napsütését, a bácskai, baranyai délszláv sokácok gazdag, élénk színekben pompázó női viseletét. “Falura megy és eltemetkezik a magányban, hogy egyedül maradjon a napsugárral. Egész szenvedéllyel merül el a napfénytől átitatott levegő, a vibráló, ragyogó, égő, hullámzó levegőég megfigyelésében, amint teremti a színeket, változtatja, formálja, reflexekbe meríti… újra látni, újra érezni kellett megtanulnia, más színeket keverni, más palettát találni, szinte új szemet keresnie” – írja Lázár Béla a festői megújulás éveiről.
A kis baranyai, tolnai falvakban, Bodolyán, Darázsban, Mohácson és Öcsényben készült vázlatok alapján sokác népéletképek egész sorozata születik párizsi műtermében. Csókot lenyűgözi a viruló fiatalság szépsége, a hétköznapok nyugalmas békéje, a színpompás viseletek látványa, modelljei is többnyire díszes ruháikba öltözött fiatal lányok az otthoni munka vagy pihenés közben (Varró sokác nő, 1907; Alvó sokác nő, 1907), szerelmi incselkedés pillanataiban (Mézevők, 1904) vagy jeles alkalmakkor (Öcsényi keresztelő, 1902). A Sokác lányok a Duna partján menyecskéi is fiatal szépségük teljes öntudatával jelennek meg. A napfény és a vízközeli párás levegő tiszta színfoltokká oldja a látványt, a lányok ünneplője pompás színcsokrokként virul ki a Duna kék víztükre előtt. “Színessége olyan mint a réteké és a kerteké – írja a mester egy méltatója 1926-ban – Csupa virágszín. Mintha nem is ólomtubusokból nyomná ki a színeit, hanem eleven virágok vérét facsarná a palettára.” Csók több ízben is a mohácsi Duna-parton festi meg modelljeit. Képünkhöz legközelebb a háromalakos Vízhordó asszonyok Mohácson címen ismert, 1904-ben készült festmény áll. (Repr.: Farkas 1957. 20. kép)
A Sokác lányok a Duna partján tehát Csók párizsi évei alatt festett sokác témájú, a bajai vagy mohácsi Duna partján született képeinek csoportjába sorolható. Keletkezése az 1905 és 1910 közötti évekre tehető. Az alkotás vélhetően azonos azzal a művel, amelyet, a jeles műgyűjtő, Dr. Baumgarten Nándor Ferdinánd 1910-ben a Nemzeti Szalon tárlatán vásárolt meg. A festmény később szerepelt a Műcsarnok 1927-ben megrendezett magyar életkép-kiállításán és Csók 1935-ös életműtárlatán is.

Révész Emese

Felhasznált irodalom:
- Lázár Béla: Csók István (Budapest, 1921. 19.)
- Kemény Simon: Igénytelen sorok Csók Istvánról (Művészet, 1926. 66-67.)
- Farkas Zoltán: Csók István (Budapest, 1957)

31x43 cm, akvarell, papír
jel. b. l. Márffy Ödön

50x58 cm, olaj, karton
jel. b. l. Bene G és ho. Bene Géza 1957

Proveniencia: korábban a Művelődési Minisztérium tulajdonában.

Aukcionálva: Virág Judit Galéria 41. au. 88. t. (2012. okt.)

43x58 cm, tus, papír
jel. j. l. Aba Novák 22.

20,5x18 cm, ceruza, papír
jel. j. l. Munkácsy Páris.

36x28 cm, vegyestechnika, papír
jel. j. k. Kádár Béla

Aukcionálva: Kieselbach Galéria 39. au. 25. t. (2008. dec.)

Pályája:

Szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot. A hat elemi után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagyvárosaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz. 1899-ben kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában, 1902/03-as tanévtől pedig a Mintarajztanodában tanult Balló Endre irányítása mellett. 1904-ben Münchenben és Budapesten szabadiskolákba járt. Már 1906-tól szerepeltek rajzai, pasztelljei a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon időszakos kiállításain. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen. Festői pályájának kezdetét az útkeresés jellemezte, Iványi-Grünwald Béla és a neósok mellett Rippl-Rónai József enteriőr képeinek kompozíciós megoldásai és színvilága hatott munkásságára. Figyelt a budapesti nemzetközi kiállításokon megjelenő képekre is, a Nabis-csoport képei és a posztimpresszionisták festésmódja keltette fel érdeklődését. Rózsa Miklós művészeti íróval életre szóló barátságot kötött, az ő Művészházában számos kiállítási lehetőséghez és munkalehetőséghez jutott. Nemes Marcell ezerkoronás díjjal jutalmazta a Művészház Rózsa utcai palotájához készített faliképterveket. A Nyolcak eredményeit is figyelemmel kísérte, főleg a Paul Cézanne hatások irányvonalát. Az első világháború végén önálló kiállításai voltak az Ernst Múzeumban. Az aktivizmus irányvonalának fórumaival kapcsolatba kerülve az expresszionizmus hatása alá került. Expresszionista műveiből 1921-ben Scheiber Hugóval közösen volt kiállítása Bécsben. 1923 és 1924-ben már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Der Sturm galériájában lettek kiállítva képei. Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállításra hívta meg, így 1928-ban az USA-ban mutatkozhatott be. Az 1930-as években hatása alá került az olasz novecento és az ennek megfelelő hazai római iskola neoklasszicista irányvonalának, klasszicizáló formajegyekkel gazdagított art deco stílusban festette figurális kompozícióit, melyekkel mind művésztársai, mind pedig a közönség körében nagy sikere volt. A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett.
Akt gyümölcscsendélettel, 1920-as második fele
Az aukción Akt gyümölcscsendélettel című festménye szerepel, amit az 1920-as évek második felében festhetett. Kádár a szintetikus kubizmus, a Bauhaus és az art deco eredményeit is felhasználta, a húszas évek második felében alkotta meg a jelentős értéket képviselő főműveit. Bár ezeket saját korukban sokszor értetlenül fogadta a hazai kritika, 1930 után már inkább az elismerés hangja vált uralkodóvá. 1931-es, a Tamás Galériában rendezett egyéni kiállítása jelentős sikert aratott, s végre megszülettek róla az első értő kritikák is. A tárlat katalógusának szerzője a következő szavakkal vezette be a nézőket a bemutatott képek világába: „... művészetében úgy jelentkezik a valóság, mint a mesékben vagy az álmokban. Átköltve, átszellemítve, megszabadulva a testiség minden materiális attributumától. Anyagtalanul, tisztán formai életet élve. S még ezek a formák sem ábrázolják, csupán jelzik a valóságot, a kiemelés és elhagyás karakterizáló, expresszív erejével. Néhol éles, csengő hangsúllyal ugranak elő, másutt elhalkulnak s szinte észrevétlenül vesznek bele az alap-tónus gyöngyszürke, selymes felületébe. Elpendülnek, mint a húrtól elszakadó dallam, amely a végtelen csendben talál teljes megnyugvást. A valóságtól messze elvonatkoztatott művészet ez, önálló képi tartalmú és jelentőségű, egyedül a képszerűség követelményeihez igazodó. Mégsem annyira elvont, hogy hiányoznék belőle az értelem gyors és világos áttekintését biztosító, valóságelemekkel segítő emlék-kép. Álomban ilyen tiszta és sejtelmes csak a valóság...
(...) Kádár delikát színekben, rafinált formákban, de főként változó ritmus-játékban bujálkodó piktúrája mély rokonságot tart a zenével. Szordínós lilái, zöldjei és rózsaszínei tüzes pirosokkal, dallamos fehérekkel és harsány kékekkel kötődnek különös, lágy színakkordokba, míg elmosódó plaszticitása valami reliefszerű, halk szólam-vezetésre emlékeztet.”

Felhasznált Irodalom:
-Gergely Mariann: Kádár Béla (Mű-Terem Galéria, Budapest, 2002)

22,5x32 cm, olaj, fotópapír
jel. j. l. Csernus